Természetesen nem állunk meg háromnál, már egy pár új csücsül a polcon, arra várva, hogy kezdjem el/fejezzem be őket. De amiket sikerült befejezni azok a következők:
1. Al Ghaoui Hesna - Félj bártan - egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam, nem tudom hogy tényleg ennyire ismer-e vagy ennyire rámérzett, de ez a könyv sokat segített nekem megérteni mi a félelem, mi a pánik, milyen folyamatok játszódnak le egy emberben sokk/félelem/támadás esetén, sok kérdésemre választ adott és segített elindulni a "bátran félni" út felé, amikor is az adrenalin, kortizol vagy akarmilyen más hormon megnövekedett szintjét kihasználom mint egy rugót, ami ellök a cselekvés felé.
2. Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors - ez olyan könyv, ami könnyű olvasmány, sok kérdést felvetett bennem mikor olvastam, amire a könyvből nem kaptam választ, de ezeket a kérdéseket hol anyával, hol pedig a pszichológussal beszéltük át. Érdekes témákat vet fel, például hogyan hat ki, egy ember éltetére az, hogy milyen családi környezetben nő fel, milyen értékeket adtak neki tovább és milyen életélményeken ment keresztül a család.
3. F. Várkonyi Zsuzsa - Férfiidők lányregénye - nos hát, ez félig kakukktojás, mert ez nem teljesen önismereti könyv, de nekem annak számít, kölcsönbe kaptam, azzal az üzenettel, hogy van benne egy mondat, ami remélhetőleg segíteni fog nekem. Elolvastam, nagyon megrázó könyv volt számomra, sírtam is rajta. Van belőle film is, "Akik maradtak" címmel, még nem merem megnézni. Szerintem még nem állok ott érzelmileg, hogy ne törjön össze.
Nos megtaláltam a mondatom, "– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.", ez segített ráébredni, hogy nem lehet mindig egyedül küzdeni, nem lehet mindig keménynek lenni és igenis, hagyni kell hogy szerethessenek, mert nekem is pont olyan fontos, ha másnak segíthetek, nekem is pont olyan fontos így kimutatnom azt, hogy valakit szeretek és nekem is nagyon fájna, ha ezt nem engednék meg.
S bár nem ez volt az ajánlott mondat, örülök, hogy ezt a könyvet elolvashattam, jókor lépett az életembe és meglökött a jó irányba, ami felismertette velem, hogy nem vagyok egyedül a világban, bármi is történik, vannak olyan emberek az életemben, akikre számíthatok, akik meghallgatnak és elfogadnak úgy ahogy vagyok.
Puszi
Comments
Post a Comment