Uiiiii. Megvan!
Nehéz ezt elhinni, azt hittem a végén belebolondulok. Hogy az utolsó 5 méteren adom fel. Hálistennek nem engedték el a kezem és támogatásra leltem, akik bíztattak és segítettek a munkám során.
Itt nem a vizsgákra kell gondolni, nem-nem, itt a pszichológiai megterhelésre, arra amin keresztülmentem az utolsó másfél év során, valamint arra a csodás fejfájásra ami 2019 Január közepe óta tartott Június végéig, a végeláthatatlan sok orvosi vizsgálattal és járálással, amire a végén egy injekció volt a megoldás.
Ennek ellenére, megvan, megszereztem a diplomát, és ha még nem is tölt el akkor büszeséggel az egész, az hogy a családom arcán láttam az örömet, amikor a kis kalapban a zöld szallaggal sétáltam, mindent megért.
Minden köszönetem és hálám azoké az embereké, akik ebben az utolsó másfél évebn figyeltek rám, ügyeltek rám és minden alkalommal, ha úgy éreztem beszélgettek velem, hosszan és meghitten, ezek a percek és emberek segítettek nekem megtalálni azt a maradék erőt, amire szükségem volt ahhoz, hogy befejezzem.
Köszönöm!
Comments
Post a Comment